Jó olvasást!
Prologue
Félek. Egyedül ücsörgök a sötét szobámban és hallom, ahogy zuhog az eső, dörög az ég és olykor-olykor lecsap a villám egy közel eső fába.. Mama és papa még nem értek haza és a bátyámhoz nem merek át menni.. Mikor jönnek haza? Ilyenkor mindig bejön a mama és magához ölel és a fülembe suttogja, hogy "Ne félj kislányom itt vagyok megvédelek." De most nem.. Nincs itt se mama se papa.. Ekkor becsapott valahova a villám én meg úgy megijedtem, hogy elkezdtem sírni.. Ez közelebb volt, mint az eddigiek.. Nem bírom tovább.. Megfogtam maci úrt és a takarómmal együtt szép lassan elindultam lefele.. A lépcső aljánál már láttam, hogy bátyus a kanapén ülve telefonozik közben megy a TV.
-Bátyus!-szóltam neki mire megfordult és amint meglátott felpattant a kanapéról és hozzám sietett.
-Mi a baj húgi? Nem tudsz aludni?-kérdezte mire bólintottam.
-Félek.-suttogtam könnyes szemmel. Bátyus letörölte a könnyeimet és megfogta a kezem és a kanapéhoz húzott. Ott lefektetett majd betakart és puszit nyomott a homlokomra. Ekkor megcsörrent a telefon bátyus meg felvette.
-Igen tessék?-szólt bele a kagylóba én felültem és őt néztem.
Csak néma csendben hallgatta, ahogy valaki beszél neki mire megszólalt.
-Nem lehet, hogy tévednek?-kérdezte és egy könnycsepp hullott a szeméből. Néma csönd.
-Köszönöm. Holnap bemegyek a húgommal. Viszontlátásra.-mondta majd letette a kagylót.
Én csak néztem és vártam, hogy mondjon valamit de semmi.
-Ki volt az?-kérdeztem mire rám nézett és megszólalt.
-Yuki.. Anyáék nem fognak hazajönni.-mondta én meg csak néztem mire szeretne kilyukadni.
-De holnap hazajönnek nem?-kérdeztem mire megrázta a fejét hozzám sétált és leült mellém.
-Húgi inkább aludj szépen.-mondta és bebújt mellém átölelt én pedig úgy éreztem, hogy fáj neki valamije. Hozzábújtam és lehunytam a szemem már nem érdekelt a vihar és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése